Main content

Kedves Testvérek!

„Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!”
– szól az ismert gyermekdal, és egyáltalán nem csak úgy, bele a vakvilágba.

Az ének a keresztény kultúrkörben „kivirágzott” virágvasárnap ünnepéhez kapcsolódva szökkent szárba, és egy bizonyos kapun most – mint Jézus a Jeruzsálemin áthalad, hogy teljesedjék az atya akarata. Mi is átbújhatunk a saját kapunkon, csak akarnunk kell.

A Jézus kereszthalála előtti utolsó napokról tudjuk, hogy mi történik vele; ezen a vasárnapon tényszerűen bevonul Jeruzsálembe, ez mind a négy evangéliumi leírásban is olvasható. A virágvasárnap megünneplésének különleges szokásai a bibliai hagyományon kívül a nagyrészt a jeruzsálemi egyház liturgiájából formálódtak.

Bibliai elem mindenképpen az útvonal – Betániából az Olajfák hegyén keresztül a lefelé vezető országúton a Kedron patak völgye felé, és aztán be azon a kapun, amit Aranykapunak hív a későbbi hagyomány.
Bibliai adat az is, hogy Jézus szamárháton érkezett, és az is, hogy a jelen lévők ünnepléssel fogadják őt. Ennek a hangsúlyai a különböző leírásokban eltérőek, de amit minden evangélista is leír, hogy e szavakkal fogadják: „Hozsanna Dávid fiának” – ennek emlékét őrzi a 118. zsoltár is. A „hozsanna” szó jelentése: „ments meg”, „szabadíts meg”, mégpedig a lehető legkonkrétabban, „ments meg most, bajban vagyok”.
A zsoltár egyértelművé teszi, hogy Jézus bevonulásának hátterében „a messiás király” érkezésének gondolata állt – az viszont, hogy messiás alatt mit, kit értett a nép, már nem ilyen egyértelmű.
Jézus jeruzsálemi bevonulásakor: a szamárháton való érkezés. Ez az állat az Ószövetségben sem számított éppenséggel fejedelminek, sokkal inkább az volt a ló és a harci szekér.
De Jézus szamáron jött, beteljesítve Zakariás jövendölésének 9. fejezetét, ami a teljes szövegösszefüggésben arról szól, hogy aki lóháton jön, az háborút hirdet, aki azonban szamáron, az alázatos, és békét hoz a városnak. Virágvasárnapon a nép hozsannázik a szabadító királynak, Jézus pedig a zakariási ígéretet teljesíti be: alázatosan, békével érkezik.
A másik elem – ami sajnos ki szokott maradni a virágvasárnap a templomokban felolvasott evangéliumokból –, hogy Jézus nem céltalanul érkezett a városba, hanem a jeruzsálemi templom volt a célja, azt akarta megtisztítani, hogy ott tanítani és betegeket gyógyítani lehessen.

Egyszerre van tehát jelen az alázatosan szolgáló, a királyi és a papi messiás. Ebben a pillanatban már rávetül a passió árnya a virágvasárnapi bevonulásra. Már ekkor ott állnak az út szélén az emberek, akik majd elveszejteni akarják a Messiást. Már ekkor felüti fejét az emberek között a széthúzás, a véleménykülönbség. Mindez egyenesen vezet a nagypénteki tragédiáig, amikor egy gyilkos élete fontosabb lesz a nép számára, mint az igazé, az élet adójáé.
Időnként ma sincs másképpen.