Main content


Kedves Testvérek!
A mai szentírási szöveg arról szól, hogy Ezekiel prófétát számon kéri az Isten a másik ember sorsáért. Világosan beszél arról, hogy a másik ember szabad döntése megmarad, aki maga akar elveszni annak vérét, nem kéri számon.
Máté evangélista két ember kapcsolatában felmerülő súrlódásoknak és feszültségeknek kezeléséről beszél. Beszél arról, hogy ehhez segítséget az Istentől lehet kapni. Ebben arra is figyelmeztet, hogy ez nem csak magányos tett, hanem közösségi feladat.
Szent Pál apostol már arról beszél, hogy az emberek közötti kapcsolat rendezésének egyetlen lehetősége a törvény és parancsok ellenére, hogy szeresd felebarátodat.
Mind a három szentírási rész problémája, hogy az emberi kapcsolatok mögött az Isten és az ember kapcsolatának feszültsége is áll. Az emberi kapcsolatunk rendezése nem történhet Isten nélkül, de az Istennel való kapcsolatunk rendezése sem lehetséges az emberi kapcsolatok rendbetétele nélkül. Ennek a kulcs szava a szeretet. Természetesen a szeretet és szerelem két olyan fogalom, amit ha nem teszünk rendbe az életünkben, akkor nem tudunk egészséges lélekkel élni.
A keresztény lelkiség, a keresztény vallás, azonban nem egy biztos recept, ami mögé elrejthetjük a szeretetben, szerelemben szerzett csalódásainkat, sérülésinket, konfliktusainkat. Nem biztosít egy olyan receptet, amelynek betartása megóv bennünket a csalódásoktól és fájdalmaktól, de lehetőséget teremt, hogy segítséget kérjünk és kapjunk fájdalmainkban Istentől.
Minden ember arra vágyódik, hogy szeretve legyen és szeressen, és ezen az úton mindenki tapasztalatokat szerez a beteljesülésről és csalódásról, az elvarázsolódásról és sérülésről, a távolságról és közelségről, a boldogító extázisról és a szenvedéssel teli összenövésről. Ezeket a tapasztalatokat a szülők is átélték és fájdalmasan tapasztalják, hogy míg maguk is újra küzdenek vele, ennek tapasztalatai nem átadhatók és átörökíthetők. Esetleg fiaik vagy leányaik egészen másképpen élik meg, mint ők.
Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet nem olyan, hogy jön valaki, és úgy szeret, hogy a szeretet vágyunkat örökre kielégíti. Hanem inkább az, hogy egy nagy szeretet megtapasztalása sokkal jobban feltámasztja a szeretet utáni vágyunkat. Ezek az élményekben és a csalódásokban szerzett tapasztalatok célja talán az, hogy rádöbbenjünk, mi magatok vagyunk a szeretet célja és kiindulása. Hogy a szeretet forrása bennünk van, melyet tőlünk senki el nem veheti. Ez a szeretet, amely a szívetek mélyén van, több mint egy érzés: ez a létetek minőségét jelenti.
Természetesen, a szeretet több mint szerelmesnek lenni érzése. Egy tiszta szeretet olyan, mint egy hatalom, mint egy erő, amit nekünk ajándékoznak, és mint egy forrás, amelyből meríthetünk. Néha megtapasztaljuk szívünk mélyén ezt a szeretet. Ezt a tiszta szeretet azonban csak akkor tudjuk megtapasztalni, ha megtapasztaltuk már az egy emberhez fűződő összetett szeretet, amely bennünket az isteni szeretet forrásával hoz kapcsolatba.
A szeretet mégis több mint egy érzés, akár egy ember, akár az Isten iránt. A szeretet az emberi léthez tartozik. A törékeny szeretet alapján juthatunk el addig a tapasztalatig, hogy a szeretet bennünk van. Ez a szeretet a testvéreinkhez fűződő kapcsolatokban akar megnyilvánulni. Gondoljunk a prófétára, vagy az evangéliumra, Szent Pál mondataira.
Természetesen nem sok értelme volna, hogy fejetekre olvassam, vagy ti a fejemre olvassátok: „szeretned kell testvéredet!” Először is az a baj vele, hogy inkább rossz lelkiismeretet kelt és nem a szeretetre ösztönöz bennünket. A szeretet megtapasztalása után, tartozzunk azzal, hogy szeretettel válaszolunk.
Ennek a szeretetnek kiépülését akadályozza a mai társadalmi helyzet. A pszichológusok azt gondolják, hogy mai ember legnagyobb fájdalma a kapcsolati képtelenség. A mai társadalom lehetővé teszi, hogy bárki a társadalom korlátozása nélkül valósíthatja meg egyszeri életét. Ennek a szabadságnak van árnyoldala, hiszen egyes ember energiáját a saját életének kibontakoztatására összpontosítja. A másik emberre úgy tekint, mint valakire, aki neki hasznot hoz vagy ártalmára van. Jó esetben a másik ember egy olyan valaki, aki segítségemre van, hogy képességeimet kibontakoztassam. A másik ember tárgy lesz, akit önmegvalósításunkhoz felhasználunk.
Régen az ember faluközösségben élt és biztonságban érezte magát. A faluközösség gyakran korlátozó is volt, de biztonságot jelentett. Ma már nem csupán a korlátozás szűnt meg, hanem vele együtt a biztonság is. Ugyanakkor a mai társadalomban is a valakihez és valamihez tartozás kiirthatatlan szükséglet. A fiatalok számára létfontosságú a valahová tartozás utáni vágy. Ez nagyon sokszor függő helyzetbe hozza őket. Legyen az egy tárgy, baba-kabala vagy mobil. Egy nem érett kapcsolat. Egy csoporthoz tartozás, még az identitás feladása árán is. Azért van szükség erre, mert a magányosságtól való szabadulást szeretnénk megoldani. Ennek a magányosságnak a megoldása a családban már nincs lehetőség ebben az időben. Ebben a korban elsősorban a fiatalnak van szüksége, nem törődik azzal, hogy ő mivel rendelkezik, ezért igazában mély kapcsolatot nem tud kialakítani. Ezért bomlanak fel általában a diákkori szerelmek.
Ezek az emberi szeretet megnyilvánulások az Istenhez vezethetnek bennünket, de ennek megtapasztalása az emberi szeretet forrásaihoz vezethetnek bennünket. Ekkor érzem azt, hogy független attól, hogy a másik szeret-e engem vagy sem. Viszonozza az iránta érzett szeretetem vagy nem. Nem függök attól, hogy ő is szeret-e engem. Mert az szerelem az isteni szeretet forrásával hoz kapcsolatba engem.
A szeretet akkor épül ki bennem benned, amikor a másik személyt tudom olyannak látni, amilyen valójában és nem magamat keresem benne. Azt mondják vak szeretetnek, amikor nem a másikat látom, hanem magam látom benne. A szerelem akkor vált át szeretetté, amikor kapcsolatba kerül az Isteni szeretet forrásával.
Minden emberi szeretetben, még ha olyan törékeny is, ha odafigyelünk, akkor Istent tapasztalhatjuk meg. Sőt éppen a törékeny szeretetben jelentkezik leginkább. Ezen keresztül kerülhetünk élő kapcsolatba az Istennel.
Az evangélium a szeretet új látásmódjára akar bennünket rávezetni. Panaszkodás helyett figyeljünk arra, hogy egy-egy szeretet kudarcunk után, szeretne elvezetni a korlátlan isteni szeretet forrása felé. Sokszor van az, hogy úgy érezzük, a szeretet forrása bennünk elapadt. A forráshoz való hozzáférés az emberi szeretet konkrét megtapasztalásán keresztül vezet, ez nyitja ki az utat az Isteni szeretet felé, ami igazán teljessé teheti életünket. Amen.