Main content

Kedves Testvérek!
Izajás próféta szavai arra hívják föl a figyelmet, hogy Istennel való kapcsolatunk másfajta gondolkodást kér tőlünk: „Az én gondolataim nem ti gondolataitok, és az én útjaim nem ti útjaitok – mondja az Úr!” Az evangéliumban a szőlő gazdájának magatartása is igazságtalannak látszódhat szemünkben. Jóságát igazában igazságtalannak érezhetjük. Másrészt arra figyelmeztet, hogy a szeretet logikája egészen más. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a hétköznapok dolgai a munka, a család, a tanulás, az emberi kapcsolatok egészen más logikával rendelkeznek, mint az Istennel való kapcsolatunk.
Ha egy mai szőlősgazda kimenne ide a Kecskeméti főtérre, hogy munkásokat gyűjtsön, akkor Jézus ma valószínűleg így mondta volna el: A szőlősgazda kiment, hogy szüretelőket keressen szőlőjébe. Csupa rohanó emberrel találkozott, akik állandóan mobilon beszéltek. Loholtak a feladatuk után, a buszhoz, a munkahelyre, az iskolába, vagy éppen kezükben a gépünkön játszottak. Ha valakit megszólított ilyen válaszokat kapott: hagyjon, most sietnem kell. Nem látja, rohanok haza. Végül odament azokhoz, akik ott ültek a vendéglő előtt és parkokban. Most nem érünk rá! Mások papa nincs annyi pénze, hogy megfizessen.
Végül találkozott a hajléktalannal, aki kéregetett és panaszkodott, hogy nem talál munkát. Mondta, hogy menjen ki szőlőjébe, aki előre akarta a pénzt, de mivel megígérte, hogy kimegy, de nem ment ki. Végül a szőlősgazda elment a munkaközvetítőkhöz, akik ajánlottak munkást, de azok vitték a papírt, hogy írja alá, erre a munkára ők alkalmatlanok, elég nekik a segély, csak nem gondolja, hogy ennyiért dolgozni fognak. Végül nem talált munkást.
A történetet Jézus így folytatta volna talán. A szőlősgazda egyedül ment ki a szőlőjébe, hogy szüreteljen nem volt kivel megosztani a szüret vidám hangulatát. Senki nem akadt, aki segített volna.
Az evangélium érzékelteti azt az igazságot, hogy Isten napjainkban is szeretne meghívni téged, engem, mindnyájunkat. Ha Isten szólít, akkor ezt fontos számodra, vagy nem érsz rá, vagy észre sem veszed!
Tegyük fel, az utcán sétálunk, és valaki hátulról megszólít, és egy egyszerű kérdést tesznek fel. Valami ilyesmit: „Megmondaná nekem, merre találom a postát? Nem vagyok idevalósi?” Lehet ez a személy egy öltönyben, nyakkendőben lévő férfi, egy csinos lány, egy áldott állapotban levő anyuka, egy koldus vagy egy idős asszony. Amikor ránézel, akarva-akaratlanul egy kép alakul ki benned róla. Lehet, hogy úgy érzed, hogy nem érdemes válaszolni, és tovább mész. Ha válaszolsz, akkor meghatározza az, hogy milyen képet látsz. Látott képnek megfelelően mondod el válaszod.
Így vagyunk Jézussal is, aki naponta fordul hozzád egy nagyon egyszerű kérdéssel: „Mondd, szeretsz te engem?” „Gyermekem, volna rám ma egy kis időd?” „Elvinnél magaddal napi feladataidhoz?” S amikor válaszolsz, jusson eszedbe a fenti kép! Ki is ez a személy, aki ma megszólított? Milyennek ismerted meg? Milyen kép él a szívedben? Ő a Teremtő, a gondoskodó, hatalmas Úr, aki Isten jobbján áll, akinek semmi sem lehetetlen! Vagy az szívedben élő Jézus, aki szeretettel közelít? S amikor válaszolsz, ne feledd el, az örök életed függ attól, hogy mit mondasz!
Közben szembekerülünk azzal, talán egy könyv olvasása közben, egy film nézése, talán életetekben jelentkező élményben vagy tragédiában, hogy itt az Isten. Néha annyira élesen, ahogy egy járókelővel összeütközöl az utcán, nem tudod kikerülni, nem tudsz kitérni előle, elslisszolni a mellékutcán vagy beállni egy kirakat elé, hogy ne kelljen szembesülni vele. Találkozik a két tekintet, a kérdés az, hogy találkozáskor az üdvözlő szavak elhangzanak-e?
Mert megszólításához elengedhetetlenül szükséges a személyesség. Mert Isten mindig személyesen közeledik hozzánk, s nekünk meg kell őriznünk benső érzékenységünket, igényességünket, hogy személyesen odafordulhassunk hozzá. A fárasztó rutin helyett legyen élmény számunkra az Istennel való találkozás!
Isten megmutatkozik és szól, talán másokhoz is, de hozzád személyesen. Másokhoz is biztos, de ezt lehet, hogy rajtunk keresztül szeretné tenni. A másik emberhez is biztos, előfordulhat, hogy rajta keresztül szeretne megszólítani. Rajta keresztül érhet el legtöbbször, az élmény, ami elől nem tudsz kitérni. Megrendülsz, mintha nem emberi mértéket kérne számon rajtunk.
Itt van ez a szőlősgazda, aki felfogadja a munkásokat, és a megszokás szerint a munka végével a napszámot, a napi munkabért kifizeti. Megalkudott annak rendje módján, a nap elején. Nap közben már nem szerepel az alku, csak annyi, hogy megadom a bért, kiküldi a szőlőbe őket. A fizetést a későn jövőkkel kezdi, és egy dénárt fizet. Amikor a hajnalban kezdőknek fizet, joggal remélik, hogy többet kapnak. Jogosnak tűnik a zúgolódás. Még a magyarázat sem győzi meg őket, de minket sem igazán: „Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?”
Itt nem lehet tovább menni, hogy nem a földi gondolkodás szerint szeretne bennünket megítélni, és behelyezni az emberi erőtérbe. Az embernek néha napokra, hetekre vagy évekre van szüksége, hogy az ember az Isteni gondolkodást valamennyire megértse. Fel kell tenni a kérdést, hogy elegendő-e az eddig megszerzett ismeretek, hogy megértsd, megértsük az Isten szövegét. Melyek azok az új szempontok, ami szerint rendezni kellene az életünket.
Talán úgy vagyunk vele, mint egy klasszikus vers fordítását olvasva, látjuk, hogy a fordítás nem igazi, hogy adja vissza igazán azt a szöveget, amit az idegen nyelvű szöveg kifejez. Bár magyarul van, jó a fordítás, de szükségünk van arra, hogy valaki egy tanár elmondja, hogy mi mindent kell tudni ahhoz, hogy igazán az olvasott sorok jelentését megértsük. Hogy annak mélységei között el tudjunk tájékozódni. Hogy szöveg mélységét megsejtsük, hogy igazsága eljusson értelmünkhöz. Így vagyunk, az Istennel is, hogy nem mindig értjük a szavát, hogy megértsük, igazában először csodálkoznunk kell üzenetén, hogy megértsük és befolyásolni tudja életünket.
Isten szavával kapcsolatban is szükségünk van segítségre, akár a hittanórák, akár szentmise szentbeszédei segíthetnek abban, hogy az Isten által felénk sugárzott szempontok, igazában, ne félelmet és riadalmat keltsenek bennünk, hanem megértsük, hogy az Isten nem akarja értelem nélkül hagyni az életünket.
Ő választja ki az időpontot, és időnként félresöpri az eddigi dolgainkat és világosan jelzi, hogy milyennek kell lenni az életednek. Hirtelen, ami eddig fontos volt, jelentéktelenné válik, és ami jelentéktelennek látszott, hirtelen nélkülözhetetlennek mutatkozik. Az egész felfordulás csak azért történik, mert Isten találkozott veled és az ő szavának érvénye és élete van. Szeretné, ha elindulnál, jöjj szőlőmbe…
Bőzsöny Ferenc legendás bemondó így fogalmazza ezt meg napi imájában:
Uram, ahová tettél, ott szolgállak,
ahol megsejtlek, ott kereslek.
Ahogyan tudlak, úgy követlek,
ha megbotlom, nem csüggedek.
Ami van, azért magasztallak,
ami nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, megcsinálom,
a jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
és másnap mindent újrakezdek. Amen!