A halál keresztény értelme a mi egyetlen reményünk, Krisztus halála és föltámadása húsvéti misztériumának fényében nyer kinyilatkoztatást. A keresztény ember, aki Jézus Krisztusban hal meg, ekkor kiköltözik a testből, hogy otthon legyen az Úrnál.
A keresztény ember számára a halál napja szentségi életének végén a keresztségben megkezdett új születés beteljesedését nyitja meg, a Fiúnak a Szentlélek kenete által hozott képmásához való végső "hasonulást", és az Ország lakomáján való részvételt -- melyet az Eucharisztia elővételezett --, akkor is, ha még szüksége van a végső tisztulásra, hogy a menyegzői köntöst magára ölthesse.
Az Egyház, mely Anyaként a keresztény embert földi vándorlása során szentségileg ölében hordozta, elkíséri őt útjának végéhez, hogy átadja "az Atya kezébe". Krisztusban az Atyának ajánlja kegyelme gyermekét, és reménnyel telve veti el a test magvát a földben, mely dicsőségben fog föltámadni.
A keresztény temetés az Egyház liturgikus cselekménye. Az Egyház szolgálata egyrészt az elhunyttal való hatékony közösséget akarja kifejezni, másrészt részesíteni akarja a temetésre összegyűlt közösséget e szertartásban, és hirdetni akarja neki az örök él.
Mit kell tenni szeretteink temetésének rendezésekor?
A temetés szertartását az elhunyt plébániáján kell kérni.
A temetési szertartást, csak azok részére tudjuk biztosítani, akik valóban el is temettetik halottaikat.
Ha más plébániát akarunk felkérni, akkor a saját plébánián történjen meg az anyakönyvezés és hozza a hozzájárulási igazolást, hogy eltemethető a halott.
