BEVEZETÉS a szentmiséhez: Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepe nemcsak a gyógynövények megáldásának hagyományát jelenti, hanem két olyan szöveget is, amelyek a keresztény imádságos hagyomány részét képezik. Mária elénekli „Magnificatját”, Erzsébet pedig e szavakkal köszönti őt: „Üdvözlégy, Mária.” Mindkét asszony saját élethelyzetéből kiindulva mondja ki ezeket a szavakat. Erzsébet idősebb, élettapasztalattal rendelkező asszony, aki mégis egy késői várandósság kihívásával néz szembe. Mária még fiatal, és Isten őt választotta ki arra, hogy világra hozza az Emberfiát. Azzal kapcsolatosan, ami lényegénél fogva túlmutat a szavakon, mindketten megtalálják a maguk egyedi kifejezésmódját – olyan szavakat, amelyeket ma is imádkozunk.
Két asszony találkozik: Mária – fiatal, gyermeket vár, és tele van kérdésekkel –, valamint Erzsébet – idősebb, sokáig gyermektelen, most pedig maga is áldott állapotú. Lukács nem grandiózus, látványos történetként beszéli el ezt a találkozást. Egy meghitt találkozásként írja le, sajátos, mélyreható jelentőséget kölcsönözve neki. Így ez a történet akár párhuzamba állítható a karácsonyi történettel is, hiszen ott is egy rendkívüli, mégis mélységesen bensőséges eseményként jelenik meg Isten megtestesülése. A megtestesülésnek ez az intimitást sem nélkülöző pillanata Mária és Erzsébet találkozásában is megmutatkozik. Mária, aki kezdetben sietve indul útnak, Erzsébetben egy olyan hölgyre talált, aki képes volt támogatást nyújtani neki érthető emberi bizonytalansága közepette.
A Lélekkel eltelve
Úgy tűnik, ez a találkozás és a két asszony közötti közelség kiterjed Erzsébet gyermekére is. Amikor Mária köszönti Erzsébetet, a magzat, János megmozdul az anyaméhben. Itt sincsenek nagy szavak vagy gesztusok. A találkozást ehelyett a Lélek ereje hatja át. Erzsébet felismeri, hogy Istennek nagy tervei vannak Máriával. Hogy ez egy korántsem könnyű feladat, és minden bizonytalanságérzet teljesen emberi. Erzsébet nem hagyja magára Máriát, sőt bátorítja is. Szavait ma is imádkozzuk az „Üdvözlégy Mária” imádságunkban, és azok továbbra is erőt és bizalmat adnak az embereknek életük során.
Mária válasza
Erzsébet felismeri, hogy itt Isten cselekszik, így Máriának nem kell magyarázkodnia. Mária a Magnificattal válaszol neki. Dicsőíti Istent műveiért és azért, amit tett vele. Imájában egy olyan Isten képét rajzolja meg, aki azok mellé áll, akiket gyakran észre sem vesznek az emberek. És bízik abban, hogy az Isten látja ezeket az embereket is. Mária olyan Istenről beszél, aki felforgatja a fennálló viszonyokat: az alázatosakat felmagasztalja, az éhezőket jóllakatja, a gazdagokat pedig üres kézzel bocsátja el. Isten cselekedeteire és üdvözítő tetteire utalva Mária is elfoglalja helyét Isten és népe kapcsolatának történetében. Nem egy véletlen cselekedet volt ez a részéről, hanem egy tudatos választás – éppúgy, mint Mária kiválasztása is Jézus anyjává. Isten üdvözítő tettei és ígéretei mind a mai napig érvényesek: Isten jót akar tenni velünk.
Reménységgel telve
Mária és Erzsébet találkozása csupa reménység. Mindkét asszony szeretettel tekint a másikra. Bizonytalanságaik közepette támogatást nyújtanak egymásnak. Bátorítják és erősítik egymást. Mély hit formálja őket abban az Istenben, aki jót akar nekik.
Jó példákat adtak ők ketten a találkozásukkal nekünk is. Az Istenre hagyatkozni tudásukkal, de az egymás iránti kölcsönös szeretetükkel! Vajon a mi életünk is ennyire Istenre hagyatkozó? Mint az övék? Vajon a mi embertársi viszonyaink is ennyire bensőségesek? És ha nem, mi a tennivalónk? Hol kellene változtatnunk?
Hiszem, Isten ahogy Máriát magához emelte, bennünket is üdvözíteni akar. Bensőséges viszonyokat szánt nekünk, már a mi földi életünkre is.